Fejlesztés

A készségek, képességek kibontakoztatását, a személyiség kiteljesedését célzott fejlesztő tevékenységek, ráhatások segítik. A fejlesztés iránya, a hatékonyságot eredményező lépcsők megtalálása, az eszközök módszerek alapvető különbözőségeket mutatnak az ellátást igénybe vevők tekintetében.

A sérült korának előrehaladtával egyre több egyéni, speciális irányú megközelítés alkalmazása szükséges, s váltja ki a tevékenység együttesek önkéntes végzését. A gyógypedagógiában jól ismert fogalom a transzfer hatás, mely szerint a különböző tevékenységformák során jelentkező tanulási folyamatok egymást erősítik, egymásra pozitívan hatnak. Felnőtt értelmi sérült ellátottaink esetében elsődleges fontosságú tehát a sokirányú tevékenykedésre alkalmat teremtő, azt motiváló életforma biztosítása.

Minden értelmi fogyatékos embernek joga van, hogy olyan személyként fejlesszék, aki képes megfontoltan dönteni és választani, aki ésszerűen meg tudja állapítani, hogy mit szeret és mit nem, akinek adekvát kapcsolatai vannak a többi emberrel és aki a lehető legkevesebb segítséget várja a környezetétől.

Az egyéni fejlesztés tartalma az egész személyiségre irányuló nevelés, melynek hatásai a sérülés fokától és életkortól függetlenül érvényesülhetnek.

A lehető legnormálisabb élet vezetésére való felkészítés akkor a leghatékonyabb, ha a tanítási folyamat normál körülmények közt zajlik, és nem mesterséges környezetbe. Ebből az aspektusból rendkívül fontos az intézeti élet zártságából való gyakori kilépés (mozi, színház, kirándulás, üdülés, stb.), mely alkalmak magukban hordozzák a természetes, indirekt tanulási folyamatokat.

"A szociális képességfejlesztő program kivitelezésében egyaránt szükség van az életvezetési készségek kialakulását előmozdító környezetre és a folyamatos nevelésre, amely megragad minden tanítási és gyakorlási lehetőséget" /Gunzburg 1973/

A személyiségfejlesztés folyamatában ki kell választanunk a sok készség, szokás, norma és viselkedésforma közül azokat, amelyek a fogyatékos ember előnyös jellemvonásait emelik ki, és amelyek megkönnyítik a „normálishoz” való alkalmazkodást. Cél a perszonalizáció, mely nagyobb fokú függetlenséget és nagyobb elfogadottságot eredményez a közösségben.

Az egyéni fejlesztés direkt módjának megvalósítására valamennyi ellátottra kiterjedő, konkrét célokat, fejlesztési feladatokat megjelölő, órarend szerinti egyéni foglalkozások rendszere épült ki, megtartva és kiegészítve az indirekt fejlesztés lehetőségeit hordozó munka és szabadidős foglalkozásokat. Nagy hangsúlyt fektetünk a korrekt adminisztratív munkára- vállalva annak időigényes voltát. Az alapvizsgálat elvégzése, értékelése megmutatja azokat a készségterületeket, melyek fejlettségi foka alacsony, ill. részképességek alakultak ki. A fejlesztési irányok, feladatok kitűzésekor figyelemmel kell lennünk a fejlesztés reális lehetőségeire. A nevelési céloknak igazodniuk kell a fogyatékos ember képességeihez, előismereteihez.

Az egyéni fejlesztés módszereinek megválasztásakor elkerüljük a fogyatékos gyermekek iskoláiban alkalmazott módszereket, hiszen a felnőtt kor tiszteletben tartása, a gyermekké degradálás nem a fejlesztés irányában, hanem azzal ellentétesen hat.

Az egyéni fejlesztés színterei otthonunkban:

• Saját lakrészen belül végzett tevékenységek-önkiszolgálási készségek, szocializáció. A fejlesztés irányítói, követői a személyi gondozók.
• Nagy gondozási egység tagjaként gyakorolt készségek, képességek- szabályokhoz való alkalmazkodás, udvariasság, a tulajdon tisztelete, stb. . Kontrollt a közösségben elfoglalt pozíció, a kapcsolatrendszerek alakulása jelent.
• Munkában való tevékeny részvétel – kitartás, figyelem, koncentrációs készség, türelem, feladattudat, kreativitás, tempó, teljesítmény, megbízhatóság, stb. . A területen nyújtott teljesítményt a munkavezető képes leginkább reálisan kontrolálni.
• Egyéni fejlesztő foglalkozások – konkrét, egyszemélyes tanulási helyzetben a kitűzött cél elérése érdekében kezdeményezett tanulási folyamat. Mentálhigiénés munkatárs módszert és eszközt tartalmazó tervezett foglalkozása, mely az egyénre irányul, teret adva az individum sajátos igényeinek a fejlesztés lehetőségei, felső határai megtalálása céljából.
• Kiscsoportos fejlesztő foglakozások – Célja a specifikus csoporton belüli, célirányos tevékenység a kitűzött fejlesztési célokat több oldalról megközelítve. Irányítója mentálhigienés munkatárs, szervezése órarendi keretben történik.
• Szervezett szabadidős foglalkozások- öntevékeny szerveződési keret szakkörök, kulturális eseményeken való részvétel kapcsán. A komplex egyéni fejlődés, a személyiség kibontakozását segítő motivációk együttese.

A mindennapi életritmusba beépülő egyéni foglalkozások minden ellátott számára heti két alkalommal, 20-20 perc időtartamra biztosítottak. Tervezésükkor figyelemmel voltunk a már kialakult, biztonságot nyújtó személyi kötődések motiváló erejére. Az egyéni fejlesztési tervben meghatározott célok elérése aktív tevékenységek rendszerébe ágyazva valósul meg, melyet az irányító, segítő, kontroláló munkatársak informatív, tervező bejegyzései a fejlesztési tervek részét képező követő lapokon rögzítenek. A félévenkénti felülvizsgálat alkalmával a munkatársak szakmai teameket alkotva jelölik ki a fejlesztés további irányait, lépéseit az egyes fejlesztési területeken.

A fejlesztő tevékenység minden esetben önkéntességre, együttműködésre épül, lehetőséget biztosítva az ellátottak egyéni kívánságaink, aktuális érdeklődésének.

Az egyéni fejlesztést végző munkatársak nagy hangsúlyt fektetnek a változatos, igényes, az ellátottak korához illő fejlesztő eszközök kidolgozására, alkalmazására. E törekvések jegyében több, az intézmény munkatársai által létrehozott eszköz gazdagítja az egyéni fejlesztés eszközeinek tárházát.