mind megtalálták

Izgatott készülődés, jó hangulat, a másutt is szokásos szilveszteri nyüzsgéstől pezsgett a tordasi otthon, ahol értelmileg akadályozott fiatalok és felnőttek ünnepelték az év fordulóját. A betűvadászat néven szereplő izgalmas játék mellett Fodor Zsóka színművésznő látogatta meg őket.

- A mi lakóink is olyanok, mint bárki más, s éppúgy számot vetnek az eltelt esztendővel, még ha nem is tudják mindezt úgy kifejezni – szögezi le Mezeiné Sánta Klára intézményvezető az udvari nyüzsgés közepette. A Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthonában 270-en laknak Tordason, mondhatni ideális körülmények között. A több traktusból álló épületcsoport modern, korszerű, ugyanakkor hangulatos, építészetileg is életörömet, otthonosságot sugároz. Nagyon sokan dolgoznak itt a faluból is, a személyesség és a szerető gondoskodás már csak ezért adott. Nagyon súlyos állapotú emberek is otthonra lelnek itt, s barátokra, biztonságra, a lehetőségekhez képest felnőtt és önálló életre. Értelmi sérültek, mozgásukban korlátozottak, akiknek vágyaik és érzéseik nehezebben teljesülnek, mint az épek világában, bár sok kudarcos és önpusztító élet kapcsán erről lehetne filozofálgatni…
A lakók azonban december 30-án a vígságnak adták át magukat, mert igazán gazdag és változatos programmal mozdítottak meg szinte mindenkit Eisenbacher Éváék! A lakóegységvezetőként dolgozó gondozó belső pályázaton nyerte el az egész napos „buli” bonyolítását, s társaival együtt véghezvitték a sok ötletet. Nagy, színes betűkből állították össze a jókívánság mondatának szavait, s két idézőjelet is külön lapra rajzoltak. „Boldog, békés új esztendőt, 2010!” – ez volt a szöveg, de ennek betűit egyenként kellett megkeresnie az ügyes csapatoknak a község különböző házaiban! Huszonnégy tordasi család vállalkozott a közös játékra, huszonnégy helyen várták a bekopogtató látogatókat, hogy aztán a meglelt betűvel együtt vonuljanak vissza az otthonba, s közösen mulassanak a talány sikeres megoldása felett. Hatszor négy csapat vágott neki Tordasnak, a cím is találós kérdés megfejtéseként derült ki, s persze a megérkezéskor mindenütt szeretettel fogadták őket. Besötétedett, s kicsit feltámadt a csípős szél, mire befutottak a betűkkel, s felerősítették az udvari paravánra az összeállított jókívánságot. A kerekesszékesek az izgő-mozgó társaik közt forgolódnak, ők is részesei a kavalkádnak.
- Ismerjük a falut, könnyen odataláltunk, s a miénk lett a nagy, lila É! – meséli az egyik legbátrabb csapattag, Nagy Hajnalka. A csöndesebb Juhász Zoltán lakótársa helyeslően bólogat, s vendégfogadójuk, Gurabi Tiborné meghatottan mosolyog. A hölgy hosszú évekig postavezető volt, Tordason lakik, személyesen ismeri szinte valamennyi lakóját az otthonnak, gyakran találkoznak.
- A nyitott intézmény kölcsönösen nyújt valamit mindenkinek – erősíti meg Mezeiné Sánta Klára, az elkötelezett és karizmatikus vezető. – Az otthonunk és a község lakói más szemmel tekintenek egymásra azáltal, hogy bepillantást nyernek egymás életébe – fogalmazza meg a lényeget Klára. A sérültek nem elrejtve, hanem biztonságban élnek, közülük sokan dolgoznak, hasznosnak érzik magukat.
Az udvaron meggyújtják a máglyát, lobog a tűz, forralt bort és virslit hoznak a szabadtéri asztalokra, szól a zene, kacagás, beszélgetés tölti be az estét. A martonvásári Százszorszép Táncegyüttes vezetői is megérkeztek, Németh Ildikó és Szabó Szilárd vezetők Tordason tanítanak, s gyakran ellátogatnak az otthonba. Aztán érkezik Tóth Olivér színművész, egy tűzzsonglőrcsapat, s a végén tűzijátékkal zárják a napot. Másnap a „szabályos” szilvesztert is megülték persze, a december 30-a itt bulisabb volt!

A Barátok közt sorozat népszerű volt a tordasi értelmi sérültek otthonában is, akik tudták követni a cselekményt, azok estéről estére ismerősként nézték a tévében a szereplőket. A nemrégiben a községbe költözött Fodor Zsóka, vagyis „Magdi anyus” volt az egyik kedves vendége a december 30-ai vidám napnak.
Az intézményvezető annak örült leginkább, hogy a lakók érdekes kérdéseket tudtak feltenni, s csöppet sem átlagosakat. Megértették, hogy Fodor Zsóka nem azonos Magdi anyussal, hanem színésznő, aki szerepet játszott, s ennek megfelelően faggatták. Tapintatosan, okosan. S a művésznő őszintén felelt!
- Mesélt a gyerekkoráról, a testvéréről, az édesanyjáról – mondja Hricsár Erika otthonlakó. Arról referál lelkesen, hogy mennyire kedves volt velük a színésznő, s örülnek neki, hogy ő is Tordason lakik.
Fodor Zsóka pedig mesét a nehéz gyermekkoráról, amikor a nyolc év alatt hat helyen járta az általános iskolát, mert szülei elváltak, s ő néhány évig édesapjával élt, és sűrűn költözködtek. Aztán mégis úgy adta a sors, hogy az édesanyja százéves korában halt meg, s a színésznőt kísérte mindenhová. És beszélt Fodor Béláról, a fivéréről, aki 1956-ban elhagyta az országot, s Venezuelában telepedett le.
- Ha télen valaki lát egy férfit az Erzsébet hídon, hajadonfőtt, aki boldogan azt kiáltozza, hogy fázom, fázom, akkor az nem bolondot lát, hanem az öcsémet – mesél megható és szép történetet Fodor Zsóka.
- Béla mindig télen jön haza, hogy érezhesse a telet, neki ez is a hazát jelenti.
A lakók kérdezték még őt a hétköznapokról, arról, hogy mivel tölti az idejét, s hogy érzi magát Tordason, ebben a szép faluban. A sorozatról csak keveset faggatták, hiszen tudják, már nem szerepel benne. Nagy Hajnalka kulcstartót készített neki, azzal kívánt boldog új évet a híres látogatónak, aki megígérte, máskor is eljön.

                                                                                                                                          Zsohár Melinda”
Forrás: Fejér Megyei Hírlap (2010.január3.)